The Book of Unwritten Tales + The Critter Chronicles

bout+cc

A The Book of Unwritten Tales[1] 2009-ben jelent meg először, és a The Critter Chronicles[2] című folytatásával karöltve elsöprő sikert aratott kritikusok és játékosok körében egyaránt.


Nekem így tetszett: 8,5

A jó: szerethető karakterek, kellően elborult humor, megfelelő nehézségű feladványok.
A rossz: apróbb hibák, a történettől nem fogunk hanyatt esni.
És a csúf: 3D.


The Book of Unwritten Tales

Nehéz volna a két játékot egymástól függetlenül értékelnem, mivel szinte kihagyás nélkül tértem át egyikről a másikra – ráadásul ugyanez a készítőkről is elmondható, így több köztük a hasonlóság, mint a különbség.

A grafika stílusára egy rossz szavam nem lehet, változatos és szép helyszíneket kapunk. Más kérdés, hogy a natív linuxos motor nálam néha produkált zavaró furcsaságokat; a legszebb (s legjobb) valószínűleg DirectX környezetben futtatva lett volna a játék, de erre nem volt lehetőségem. Ezt a stílust egyébként sem feltétlenül az ultra-realisztikus robbanások miatt szereti az ember, szereti viszont a karakterek és a feladványok, nem utolsó sorban pedig a történet miatt. Előbbi kettőből kielégítő a felhozatal, utóbbi ellenben hagy némi kívánnivalót maga után, de vegyük inkább őket szépen sorjában.

Kalandjátékok esetében néha előfordul, hogy egynél több játszható karaktert kapunk: a The Book of Unwritten Tales éppen ezek táborát erősíti. Akad itt kétbalkezes gnóm, aki mágus akar lenni, nemes elf, aki szabadidejében a halandóknak segít, gonosz kalóz, akinek jó szíve komoly munkahelyi problémákat okoz, és rózsaszín, szőrös lény, aki, hát, izé… Unatkozni biztosan nem fogunk, főleg, mivel ők sokszor csak egymást segítve tudnak előre haladni – ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy váltani tudunk (és kényszerülünk) közöttük. A feladványok megoldása ennek megfelelően némi logisztikát és szervezést igényel, de a legtöbb esetben szerencsére ne okoznak túl nagy gondot egy gyakorlott játékosnak: még csak papírt sem kell elővennünk.

Az eredeti játék nagy mértékben épít a változatos nem játékos karakterekre is, amikor az atmoszféra megteremtéséről és a humoról van szó, kvázi kiegészítője viszont ebben már alul marad. Míg előbbi viszonylag kevés újrahasznosítással él, addig utóbbi elsősorban már ismerős szereplőket mozgósít. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – mindkettő hangulatos és kellően beteg is a szórakoztatás megfelelő biztosításához.

Ha viszont a történetet kell értékelnem, már bajban vagyok, mert az nem nagyon van egyikben sem. Ha mégis, akkor sem viszi túlzásba, és a végén csak legyintünk. Ezen a téren volna mit tanulnia a konkurenciától. Remélem a második részben már kicsit jobba odafigyelnek erre is.

Mert hogy egy sikeres Kickstarter kampány után már készül a második rész[3]! Tulajdonképpen ez vett rá arra, hogy az eredetinek most nekiálljak, és már magam is nagyon várom a megjelenést. Remélem a KING Art Games tanul a hibáiból, de én már azzal is elégedett leszek, ha az eddigi színvonalat hozzák – ugyanis magasra tették a lécet.


The Book of Unwritten Tales: The Critter Chronicles

Hivatkozások:
[1] http://WWW.gog.com/game/the_book_of_unwritten_tales
[2] http://www.gog.com/game/the_book_of_unwritten_tales_critter_chronicles
[3] https://www.kickstarter.com/projects/kingartgames/the-book-of-unwritten-tales-2

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s